Keisinger ház

-"Ha tényleg csak a bels? er?det hozná mozgásba, szerinted meg tudtad volna csinálni ezt?" mutat Kathy a matek jegyzetekre.

-"Szerintem valahonnan kívülr?l ad egy kis extrát. Mondjuk akár az is lehet, hogy a mana segítségével er?síti meg azt aki használja. Mondjuk úgy, ahogy az adeptusok er?sítik meg magukat. De ezt egyébként tényleg kutatni kellene. Utána ugyan utánakérdezhetek, de maximum segítséget kapok, vagy majd valaki fölajánlja, hogy segít kutakodni, bár azt annyira nem akarom. Igazából Ottot is megkérhetném, de akkor meg tuti visszajutna a dolog a professzorhoz és nem els?sorban Otto miatt, hanem azért, mert a vén kesely? rajta tartja a szemeit. De egyébként nem hiszem, hogy baj volna ezzel a teával. Ha az volna, szerintem már halott lennék. Aki meg a St. Marybe került miatta az bizonyára azért, mert azt mondták neki, hogy oda fog kerülni. Én viszont nem hiszem el, szóval én biztosan nem, de szerintem te sem."

-"Azuminál az a gond, hogy egy csomót kihagyott, ott ahol nemigazán ment neki. Az a baj, hogy túl könnyen föladja a dolgot. De gyere, nézzük át, amíg Erika el? nem kerül. Tényleg, ne csináljak neked is egy f?zetet?"

-"Nem fog menni. én már megpróbáltam. Meginni még megitta, de lenyelni már nem tudta... Van ilyen. Mondjuk kevés, de van ilyen. Nem tudom mit?l van, de gondolom ez olyasmi, mint a kiber-intolerancia. Azt sem kéri senki, de mégis van aki ezzel születik." meséli Kathy azt, amit már egyszer Erika maga is említett, miközben elkészíti neked a f?zetet, amit te nem gy?zöl magadban ócsárló szavakkal illetni. A legújabb eszedbe ötl? név után viszont legalább félig vigyorra emlékeztet a fintor, miközben lehúzod a "büdösborz-vár krampampuli"-t. Körülbelül annyira kellemes az érzés, mintha egy szögekkel kivert trágyagolyót akarnál letuszkolni a torkodon, aminek az állaga a trágyalé és a takony között változik, attól függ?en, hogy mekkora er?feszítéssel próbálod letuszkolni [nem newtoni folyadék], így inkább hagyod lecsorogni, miközben a hányingerrel küszködsz, de szerencsére alapból is úgy viselkedik, mintha le akarna menni, egy része ugyanis szépen beszívódik a nyelvedbe és a fogínyedbe, miel?tt még hátra érne. Cserébe viszont felejthetetlen és hosszan tartó ízélménnyel "ajándékoz meg", ami szerinted a silózott takarmány, a komposztprizma és Otto döglött varjújának harmonikus keveréke némi egérszar "felhanggal". Nem tudod, hogy hogy lehet ezt minden nap meginni, de ha jól sejted ez valami olyasmi, mint például az, hogy a szépségért meg kell szenvedni. Amilyen rossz volt így hirtelen, azért az fölt?nik neked is, hogy ahhoz képes egyre kevésbé kell megküzdened ezzel a förmedvénnyel, eddig ugyanis inkább kifelé igyekezett, most meg befelé.

Gyakorlatilag szinte érezhet?en pörögsz föl, mint amikor bekapcsolják a hajtóm?veket, bár nem úgy, mintha kávét ittál volna, nincs gyors szívverés és nincs kézremegés sem, viszont szerinted négyjegy? lett az IQ-d. Az a kiegészítés az gyakorlatilag másodpercek alatt van meg így hogy ketten dolgoztok az ügyön. Gyakorlatilag mintha összehangolt volna benneteket a trutymó. Bármi is legyen ez egy új tulajdonsága, amit eddig nem vettél észre.

Épp Erikát várjátok, amikor egy kissé régies szabású, de modern készítés? öltözetet visel?, vékony és rettent?en magas hölgy lép be a konyhába. [Most áldod magad, hogy elmostad a teás poharad, annak pedig kimondottan örülsz, hogy Kathy is elrakta a fölszerelését.] A professzor kb 10-15 cm-rel lehet magasabb a majd két méteres n?nél. Ami egyb?l fölt?nik, az a hajának a furcsa színezete, ugyanis kétoldalt halántékt?l indulva egészen végig széles vörös csík díszíti sz?ke hajkoronáját, amit?l úgy fest, mintha Frankenstein menyasszonyának akart volna öltözni, de elrontotta a színezést [az eredeti "menyasszonynak" ugyanis fekete alapon fehér csíkja volt kétoldalt].

-"Sziasztok!" köszön oda nektek. "Wilhelmina, Hannelore Keisinger vagyok." mutatkozik be egy nagyon apró törzsdöntéssel, amire úgy néz ki Kathy tudja a választ, ugyanis föláll és pukedlizik egyet, amire a professzor felesége elmosolyodik.

-"Azt hittem, ez már réges-rég a feledés homályába merült. Mondjátok, Otto fiam itthon van? Volna vele némely beszélnivalóm." vált hirtelen pocsék német akcentussal kinyögött angolból tökéletesen kiejtett, de rendkívül régies angolba. Els? gondolatként az ötlik a fejedbe, hogy na most Otto megkapja a magáét. Csak tudnád, hogy mit csinált, amikor el sem hagyta a házat?

Itt jön az els? meglepetés, ugyanis a n? megköszöni neked, majd maga elé böffent néhány szótagot valami számodra ismeretlen nyelven, ami a hangzása alapján valami afrikai nyelv lehet, talán bantu, ott vannak ugyanis azok a furcsa mássalhangzó torlódások. Erre el?tte megs?r?södik egy pillanatra a leveg?, majd valami egyszer?en átsuhan rajtad, vagy csak körülfolyik egy pillanatra. Furcsa érzés.

-"Bitte, nehmen Sie Platz!" kínálja hellyel Kathy aki egy csöppet sincs meglepve a dolgon.
-"Nein danke. Ich würde aufstehen müssen in einem zweiten sowieso." ["Nem, köszönöm. Egyébként is fel kéne innen állnom egy másodpercen belül."]

OOC: Innent?l németül folyik a beszélgetés, Kathy ugyanis tud, Otto tud, Keisinger asszony természetesen tud, te meg chipr?l tolod, németül írni és fordítani meg nincs kedvem.

A következ? pillanatban hangos dobbanás hallatszik föntr?l, majd Otto még hangosabb káromkodása, aztán az, hogy csörtet lefelé.

-"Megmondtam..." mosolyog Wilhelmina. Ekkor esik be Otto, mintha egy bombázóról dobták volna le, vagy valaki áthajította volna az ajtón, bár ha jól sejted csak átesett a küszöbön.
-"Szia anyu! Nem kéne egy kis illemre tanítanod az elementáljaidat?"
-"Nicsak, ki beszél, fiam! Nem felejtettél el valamit?"
-"Boldog névnapot?"
-"Az május 28..."
-"Szülinapot?"
-"Április 24..."
-"Évfordulót?"
-"Július 29..."
-"Akkor MIT?"
-"Például egy kedves japán kislányt megemlíteni, akivel egy ideje már együtt vagy és akinek apád nem igazán örül. Tegnap csak azért nem a ment?k hozták, mert a közelben volt apád egyik kollégan?je és néhány diák. Ha szóltál volna, akkor ez nem történt volna meg, nem gondolod?"

Nem tudod mi történt, de Otto pillanatok alatt egyenletes bíborvörösbe vált. Még épp id?ben nyeli vissza a kitörni készül? káromkodásáradatot. Valószín?leg ez már nem tetszene az édesanyjának, ez alapján viszont a n? valahol a professzor szintjén lehet varázslásügyekben, ami annyit tesz, hogy ha Otto nem tisztelettel beszélne az apjáról akkor egy ujjmozdulattal összecsomagolná. Ez ugyanis az egyetlen dolog, ami megállítja ezt a punkot.

-"Nem kell aggódni, tegnap apád is kapott t?lem egy fejmosást. Nem lesz több gondotok vele, de legközelebb szóljatok, jó?"
-"De anyu, én is tudtam volna mit kezdeni a helyzettel..."
-"Hát persze, fiam... Aztán megint nekem kell majd szegény lányt összeraknom apád valamelyik komolyabb varázslata után. Ha gondolod, itt is hagyhatom nektek ezt az elementált,hogy tudjatok szólni ha baj volna..."
-"Nem kell, tudok szólni magam is."
-"Jó, de akkor szólj is."
-"Jó, fogok..." mondja Otto pár árnyalattal halványabban. "Maradsz egy kávéra?"
-"Köszönöm, de nem érek rá. Apád rám bízott egy halom tesztet amit össze kell majd állítanom. Jellemz?... Mindig akkor akad valami halaszthatatlan rituáléja, vagy varázslata, vagy idéznivalója, amikor valami munkája is volna, aztán csinálhatom helyette..." mondja, majd elköszön t?letek, Ottonak meg ad egy puszit és elviharzik, háta mögött hatalmas "s?r? leveg?b?l" álló "köpenyével".

-"A FRANCBA!" csap Otto a leveg?be. "Miért van az, hogy én mindent UTOLJÁRA tudok meg?!" fakad ki.
-"Mert ha el?bb akkor hülyeséget csinálsz?" kérdezi Kathy.
-"Költ?i volt a kérdés..." morogja Otto.
-"Tudtad hogy édesanyád félelmetes?"
-"Most még nem volt az. Én láttam már veszekedni is." mondja Otto. Ha jól sejted olyankor villámok cikázhatnak a házban meg ilyen csataszellemek meg t?zgolyók, meg még ki tudja mi...